Az évszázad áldása volt a migránsáradat. Sokat lehetne erről írni, de felesleges, röviden is össze lehet foglalni.  Amint a kormány megkezdte félelemkeltést, és a kerítésépítést, a hülye ellenzék egyből pátyolgatni kezdte a tömegesen megjelenő átvándorlókat. Megmondom őszintén, kicsit tartottam attól, hogy esetleg az eszükre hallgatnak, és felmérik a magyar társadalom többségének gondolkodásmódját. Attól féltem, hogy azonosulnak a kormány álláspontjával, hogy ne veszítsenek a támogatóikból, vagy ne legyenek még ellenszenvesebbek az átlag magyar számára. De győzött bennük a szokásos ellenzéki reakció, és jöttek itt a humanizmussal, meg a határok szabad átjárhatóságával. Az a hülye Gyurcsány átment a kerítés túloldalára, és ott tiltakozott ellene! Saját házában látott vendégül egy afgán családot, és ezzel akarta bemutatni, ő mennyire emberséges. Nem értette, hogy még inkább utálni fogják ezért még azok is, akik eddig nem utálták. 

Aztán ott volt a kvóta védelme, és a részleteket próbálták magyarázni, hogy csak az elbírálás lenne az ország feladata, nem a befogadás. De ez sem érdekelte az embereket, egyszerűen migráns-simogatónak látták azokat, akik nem vetették el egyből az EU ajánlatát. 

Egyszerűen nem tudnak soha a mi fejünkkel gondolkodni, hogy mit miért teszünk! Mi tudtuk, hogy az ő álláspontjukkal saját magukat zárják egy rezervátumba, így teljesen elszeparáljuk a mi szavazóbázisunktól. De még a saját szimpatizánsaik között is elfogadottá vált a kerítés léte. Támogatták, vagy csak csöndben helyeselték. 

Az ellenfelek közül is felismerték ezt néhányan, őket persze azonnal lehuhogták a társaik. Hogy aztán jóval később eszméljenek arra, mennyit vesztettek a szokásos beidegződéseik alapján meghozott döntéseikkel, nyilatkozataikkal. Ha akkor helyesen látják meg, miért is lett minden e köré felépítve, akkor csak annyit kellett volna mondaniuk, hogy egyetértünk a kormánnyal. Ennyi, és a migránstéma helyett más frontot kellett volna nyitnunk. De hozták a formájukat, hasznos idióták voltak.